Mostanában nem is az elmúlás gondolata, hanem maga az alkotás foglalkoztat. Úgy érzem a

siker egyik mérföld köve, ha valami olyat cselekszel  vagy adsz a világnak, ami utánad maradandó marad. Ez lehet akár egy festmény, egy vers, egy novella, vagy egy üzleti vállalkozás, ami a nevedet,-vagy a szellemiségedet fémjelzi. Amikor elkezdtük feleségemmel a Sales&More-t és leültünk megosztani ötletünket más vllakozókkal, mindenki be ránk akart "tukmálni" valami társulást, ami persze megalkuvást jelentett: olvadjunk bele ebbe, csináljuk inkább azt. Mi alkotni szerettünk volna, és a mai napig minden gyerekünket ( Rapid Business, Style&More, Sales&Charty ) az alkotás iránti vágy határozza meg. Van egy mottónk : nem a pénzt, hanem a feladatot keressük. A feladat, pedig majd hozza a várva várt profitot, ha az ember szorgalmasan és becsületesen dolgozik. Mi még hiszünk ebben amit az egyik kedvenc számunkban is elénekelni : "...élvezd, a munka nemesít...".

A mai blog bejegyzésemet, két Oscar díjas ihlette, akikkel ma egész nap tele voltak a hírportálok, közösségi oldalak Na ki találja ki? Igen- igen! Nemes Jeles László filmje a Saul fia, és természetesen Leo! Leonardo DiCaprio aki, ma (igazából helyi idő szerint valamikor hajnalban ) olyat mondott nekem, ami nagyon inspirált. Az üzenete nagyon egyértelmű volt, és mint tudjátok én az egyértelmű és jól irányzott kommunikáció lovagja vagyok. Az üzenet így szólt: 

”Ne vegyük magától értetődőnek, hogy ez a Bolygó létezik, ahogy én sem veszem magától értetődőnek ezt az estét."

Nem tudok elmenni amellett a tény mellett, hogy a mi Leónk, aki úgy várta ezt az Oscar szobrocskát, mint én hogy ne hízzak a este tíz utáni pizza zabálástól, ahelyett, hogy letolt szmokinggal indián táncot járt volna, Ő a Földről  és annak megmentéséről beszélt. Én még ennyire senkit nem csodáltam. Úgy érzem ma Ő többet tett az egész Bolygonkért, mint az a több ezer aktivista (természetesen hatalmas tisztelet az ő munkásságuk előtt is) , aki egy bálnához láncolja magát valahol a Csendes Óceánon. Ő már elmondhatja, hogy nem csak zseniális filmeket hagy maga után, hanem egy olyan üzenetet, amivel beírja magát mindenki fejébe.

És hogy mi ennek az egésznek a lényege? Nem az a sok felejthetetlen film, nem az Oscar, amiért Ő ma megdolgozott, hanem az üzenet, ami nem kerül semmibe. A bátorság, hogy abban a két percben, Ő nem a szüleit, a barátait, a tanárait, a Coccolino macit köszöntötte hálával, hanem megfogalmazott egy üzenetet, amit mindenki hall, és amivel valamit, egy értéket hagy maga után.

Te mit hagysz majd magad után? Én mit hagyok magam után? Mi együtt mit fogunk magunk után hagyni?

Ez csak rajtunk múlik! Ez csak azon múlik, hogy amikor lehetőségünk van valami olyan dolgot tenni, amivel maradandót alkothatunk, akkor nem az aktuális nyereség, haszon, becsvágy, siker éhség határozza meg tettünket hanem az, hogy tegyünk valamit. A Feladat!

A Saul Fia esetében is ezt gondolom! Nem tartom magam filmesztétának, sőt nem is értek hozzá. De mint kommunikációs szakember azt gondolom két nagyon fontos dolog történt Lászlóval és kis hazánkkal. Ennél jobb PR nem kell Magyarországnak mint az, hogy egy Világ előtt köszöni meg az Oscar-díjas rendező, hogy támogatták a filmjét.

Ami tény, Nemes Jeles László, maga után hagy egy olyan filmet, amit biztosra veszek ( már csak a téma választásából adódóan), hogy nem a profit, a várható közönség siker motivált, hanem annál egy sokkal nemesebb és magasabb rendű dolog. ALKOTNI. Hagyni magunk után valamit!